Szabó Róza

Szabó Róza TANIA vagyok, eklektikus boszorkány, egység-szemléletű önismereti kísérő, női kör és szertartásvezető, önismereti és szülésfotós
Az első emlékem rítusról az, hogy ötévesen a gyerekszoba napfényében térdelek, arany hajpánt a fejemen, és imádkozom a Napanyához. Azt éreztem, a mellkasomból sugárzik a fény. Ez az állapot természetes volt, mint az evés vagy a lélegzet.
Aztán évtizedekig próbáltam „rendes emberként” élni, megfelelni szerepeknek, rendszereknek, elvárásoknak. És egy idő után eltűntem. Mintha túl kevés vajat próbáltam volna elkenni egy vastag kenyéren. Ott voltam, de nem én voltam. Az életem úgy volt felépítve, hogy csak ideiglenesen tudott magába rejteni engem.

Aztán a testem és a lelkem elkezdtek jelezni. Robbantottam. És valami visszatért: az a szöszi kislány, aki tudta, hogyan kell kapcsolódni. Aki tudta, hogy szent tér nem csak templom lehet, hanem lehet az erdő, egy szülő nő köré rajzolt kör, vagy épp a saját test belső világa.
2016 óta tartok szakrális teret nőknek. Azóta több mint ezernő kapcsolódott velem egyéni és csoportos folyamatokon keresztül, hogy visszataláljon a Szégyentelenül Szabad Nő archetípusához. Ahhoz a nőhöz, aki nem pasztellszínű visszafogottságban létezik, hanem buján, vadul, áramlón, bölcsen – és önmagához hűen.
Munkám egyszerre gyökerezik a természet népeinek rítusaiban, az idegrendszer-alapú szomatikus megközelítésben, a női test ciklikus bölcsességében és az intuitív üzenetek csendjében. Ötvözöm a modern pszichoszomatikus szemléletet az ősanyai emlékezettel, a rituálék mély erejét a közösségi kör megtartó biztonságával.

A Red Thread Wisdom megszületése is egy ilyen emlékezés volt. A vérmisztériumokon átívelő női tudás újraszövésének ideje elérkezett. Tóth-Kállai Fruzsinával közösen hívott meg minket ez a küldetés: átadni mindazt, amit az élet, az anyaság, az elhívás és a beavatások tanítottak nekünk a női lét négy nagy kapujáról. Tanítani azokat, akik maguk is szertartástartók, bölcs asszonyok, vérnővérek szeretnének lenni.

Én már nem akarok "normális" lenni. Inkább visszatérek a térdeplő kislányhoz, a bennem élő Naphoz, az arany hajpánthoz, a tiszta hithez. A Red Thread Wisdom számomra ezt jelenti: összekötni a múlt és jövő asszonyait egy olyan jelenben, ahol a test, a rítus és a közösség újra szentté válik.

És ahogy az egyik tanítványom egyszer mondta: „A te teredben haza lehet érni.”